Ezt azért mondom, mert ha meglátnak, akkor egyből elkezdenek futni felém, hogy felvegyenek, majd amikor már a kezükben vagyok, tovább gügyögnek nekem. Ilyenkor bökdösik az orromat és fojtogatnak az ölelésükkel. Szerintem közben bekékül a fejem, de nem látom, mert a szőröm a nyakamig ér. Gondolom, ők viccet csinálnak belőlem, mert nem csak a szőröm ilyen szerencsétlen, de még a nevem is: Törpetyúk Tigris Nudli. Azért van ilyen zseniális nevem, mert mindenki máshogy hív, és az összes nevemet összerakták. Ez a hivatalos nevem, de szerencsére nem így neveznek. Sok rossz dolgot csináltak velem, például amikor az egyik gazdám az ölébe rakott, majd akaratom ellenére hintáztunk, de a legrosszabb dolgot nemrég követték el: vettek még egy kutyát! Ez nem is lett volna baj, mert elég magányos voltam mióta elpusztult az előző kutyájuk, de ez a kutya folyton rágcsálja a fejem. Az elején még szerettem vele játszani, csak aztán megnőtt egy kicsit. Eddig kisebb volt nálam, most meg kb. négyszer akkora, mint én, pedig én négy éves vagyok, ő meg fél.

Először a két kutyánk tálját tölti meg kutyatáppal, majd a három macskánk etetése következik, amik közben idegesítően nyávognak. Utána a nyulakhoz megy, akik amint meglátják őt, egyszerre ugrálnak a ketreceik másik végébe, aztán rájönnek, hogy nem egy vérszomjas ragadozó, hanem az anyukám ment oda. Ilyenkor már nem félnek, hanem várják a vacsorájukat, ami szénából, magvakból és friss vízből áll. Néhány naponta kicseréli alattuk a "Nesquikbogyós" szalmát. Aztán a kakasunk és a tyúkjaink következnek, amik szintén magvakat és vizet kapnak. Ha az apukámnak horgászat után maradnak csontkukacai, akkor azokat is odaadja nekik. Pont a leghangosabb állatainkat tartjuk bent a házban: a tengerimalacainkat. Azért ők a leghangosabbak, mert amikor elfogy az élelmük, egyből elkezdenek "sípolni". Ezzel jelzik, hogy mindjárt éhen halnak. Ha adunk nekik pár szelet répát, akkor mindig ezt csinálják: a legfiatalabb elveszi a legnagyobbtól a répáját, ahelyett, hogy keresne magának, utána pedig csodálkozik, hogy néha beléharap…

Így zajlik nálunk az állatok etetése, ami szerintem egyáltalán nem unalmas. Nagyon szívesen kiveszem én is a részem a munkából, ezzel is segítve szüleimnek.