Az iskolaoldalunkon időközönként cikkeket/riportokat teszünk ki, hogy emlékezzünk, együtt örüljünk mások sikereinek, vagy csak kiváncsiskodjunk, kivel, mi történt abban a bizonyos Nagybetűs világban. Megkeresstük azon diákjainkat, akikre öröm, büszkeség emlékezni, a versenyek, vádorkupák eredményei miatt, hogy meséljenek, mi is történt, miután elballagtak..

---

Mi is történik diákjainkkal? Elballagnak, kilépnek az alapiskola kapuin, majd megkezdődik számukra az igazi "kaland". Iskolánk volt tanulójával, Molnosi Csicsay Orsolyával készítettünk riportot, aki a 2012/2013 "aranykönyves" diákunk volt.

---

Tanulmányaimat a Corvin Mátyás Alapiskolában 2003-ban kezdtem Hegyi Andrea tanító néni osztályában. Mindig jó szívvel emlékezem ezekre az évekre, az osztálytársaimra, a tanító nénikre, bácsira. Az együtt töltött öt év egy szempillantás alatt véget ért és a ballagáskor bizonyosan hittük, kezdődik számunkra a nagy betűs élet.

Érettségit a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnáziumban szereztem, ahonnan a Nyitrára, a Konstantin Filozófus Egyetemre vitt az utam. A kisgyermekek szeretete egészen óvodás koromból indul. Emlékszem, már ott szerettem segíteni a kisebbeknek, mindig tanító néniset játszottam, mesét olvastam a babáimnak, így később nem volt nehéz eldöntenem, hogy mi szeretnék lenni, ha „nagy” leszek. Az első diplomámat óvópedagógiából szereztem, majd ezután alsó tagozatos tanító néni lettem. Az egyetem befejezése után a sors visszasodort a gyökerekhez, ugyanis az alistáli alapiskolában lettem napközis tanító néni. Kivételes érzés volt belépni a tanáriba, ami előtt egykoron türelmesen várakoztam. Az egykori tanítóim a kollégáim lettek, akik nagyon szívélyesen fogadtak, mindenben segítettek, gyorsan sikerült beilleszkednem. Három csodás évet töltöttem itt, tele élményekkel és amikor búcsúztam, nem csak kollégák és gyerekek nőttek a szívemhez, hanem számos barátot is magaménak tudhattam. Ez idő alatt szerettem bele a mézeskalács díszítésbe, ami összekovácsolt minket Gitti tanító nénivel. Együtt jártunk termelői piacokra, kurzusokra, a munkán kívül is sok időt töltöttünk.

Az alistáli napközis évek után a királyfiakarcsai óvodában helyezkedtem el, ahol kisebb kollektívában és kisebb gyerkőcökkel töltöttem a napjaim. Jelenleg a másfél éves kisfiammal vagyok anyaságin. Amikor édesanya lettem, valóra vált a legnagyobb álmom, mert számomra a pedagógia nem munka, hanem hivatás és a gyermekek iránti szeretetem a saját gyermekem iránti érzelmekkel tud igazán kiteljesedni. Az alvásidőt pedig kisebb számban ugyan, de továbbra is mézikékkel édesítem.