Mi is történik diákjainkkal?
Elballagnak, kilépnek az alapiskola kapuin, majd megkezdődik számukra az igazi "kaland". Iskolánk volt tanulójával, Sátor Piroskával készítettünk riportot.

---

Boldogan tekintek vissza az alapiskolás éveimre, hiszen életem egyik meghatározó szakasza volt az az időszak. Tisztán emlékszem, hogy akkor még nem tudtam mi leszek, ha nagy leszek, de azt tudtam, hogy a kémia az életem része lesz. Itt lettem a zongorázás szerelmese és a mai napig ezért nagyon hálás vagyok. Csodálatos dolognak tartom, ha valaki tud hangszeren játszani és szomorúan látom, hogy manapság egyre kevesebben érdeklődnek a hangszerek iránt. Ha szabad ilyesmit megjegyeznem, azt gondolom, hogy az Alistáli Művészeti Alapiskola velem együtt növekedett. Nagyon sokat köszönhetek neki. Számtalan fellépést, koncertet és szép emléket.

Az alistáli alapiskolából 2007-ben ballagtam el, majd tanulmányaimat Dunaszerdahelyen folytattam a Vámbéry Ármin Gimnáziumban. Nagyon szerettem ide járni és életre szóló barátokat is szereztem. Ez idő alatt egyre jobban kikristályosodott, mivel is szeretnék foglalkozni. Sikerült harmadikban részt vennem egy nyári egyetemen a Szlovák Műszaki Egyetem Vegyésztudományi Karán Pozsonyban. Csodálattal néztem a jobbnál jobb kísérleteket és tudtam, hogy ez lesz az én utam. őszintén szólva eléggé féltem tőle, hiszen köztudott, hogy az STU-n csak úgy szórjak ki a diákokat, főleg a "chemickán".

Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez már nem a gimnázium. Ha nincs meg a vizsga, akkor elbúcsúznak tőled és bizony nincs az a szerencse, amivel végig lehetne csinálni. Itt bizony tanulni kell és nagyon sok áldozatot hozni. Lassan kiestek mellőlem az osztálytársak és minden évben más csoportba kerültem. Nem volt egy könnyű időszak számomra. Amikor elképzeltem vajon milyen lehet a fősuli, hát nagyon nem így festettem volna le, az egyszer biztos.

A bakalár után az "organická technológia" szakot választottam, ami az egyik legnehezebb szak a főiskolán. Rengeteg időt kellett a laborokban tölteni, bár én ezt annyira nem bántam. A szakmai gyakorlatot a Duslo-ban végeztem Vágsellyén. Kihívást jelentett ide minden reggel 6 órára eljutni Alistálról, majd ott eligazodni a hatalmasabbnál hatalmasabb reaktorok között, de ez is hozzá segített ahhoz, hogy önálló legyek. Itt kaptam meg az első fizetésem azért, amit valóban tanulok. Hihetetlen érzés volt.

Miután lediplomáztam, tudtam, hogy egy ideig nem akarok utazni és szeretnék a családom közelében maradni. Én nem az a fajta ember vagyok, aki még ki akarja használni az utolsó nyarát a munkahely előtt, így a diplomaosztó után három héttel már munkába is álltam. Egy autóipari cégnél helyezkedtem el Dunaszerdahelyen, mint folyamatmérnök. A két év alatt, amit itt töltöttem, képviselhettem a cégünket Párizsban, illetve több külföldi partnerrel dolgozhattam együtt. Sok új embert ismerhettem meg, és sokuktól tanultam vagy egymástól tanultunk kölcsönösen. Mindeközben életem legnagyobb kalandja is elkezdődött, férjhez mentem és ma már egy gyönyörű kislány anyukája lehetek. Számunkra ez a legszebb időszak a maga nehézségeivel együtt. Izgatottan várom, mit tartogat még számunkra a jövő!