A mostani riportunkban olyan diákokat szólítottunk meg, akik már nem Corvinosok, tavaly, vagy már régebben hagyták el iskolánkat. Megkérdeztük őket, hogy visszatekintve mit éreznek, gondolnak. Megkérdeztünk olyanokat is, akik már dolgoznak, hogyan vélekednek arról, hogy az alapiskolában "elhanyagolták" vagy éppen "túlzásba" vitték a tanulást, van-e valami, amin ha lehetne időben utazni, akkor változtatnának. A megkérdezetteknek lehetőséget adtunk, hogy nem kell minden kérdésre válaszolniuk, de így is sokan szinte mindenre válaszoltak. Köszönjük nekik: Kiss Mirtill, Bogyai Ákos, Pásztor Norbert, Kiss Gabriella, László Richárd, Hromada Attila, Marczell Patrícia, Lábodi Péter, Füssi Orsolya, Kiss Tünde, Vass Bálint, Torma Piroska, Kosár Evelin, Simon Alica.

 

Bogyai Ákos: Neratovicei téri iskolába idegenforgalmi szakra
Kiss Mirtill: Tavaly, 2014-ben ballagtam és a megyeri Kereskedelmi Akadémiát választottam továbbtanulásként
Pásztor Norbert: 1994-ben ballagtam (talán) és ballagás után Dsre mentem az akkor még pódafai úton lévő elektrotehnikai iskolába.
Kiss Gabriella: 2009-ben, de a pontos dátumra már nem emlékszem sajnos. Ebből is látszik, hogy öregszem :S. Én a Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnáziumot választottam Dunaszerdahelyen.
László Richárd: Ha jól emlékszem 2011-ben ballagtam el az alapiskolából és a Komáromi Ipari Szakközépiskola felé vettem az irányt, amelyet az idei évben sikeresen elvégeztem.
Hromada Attila:  2009-ben volt az évfolyamom ballagása, majd én a Vámbéry Ármin Gimnáziumban, Dunaszerdahelyen folytattam tovább tanulmányaimat.
Marczell Patrícia: 2010-ben ballagtam el és a dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnáziumba mentem, amit érettségivel zártam.
Lábodi Péter: 2011-ben ballagtam. Építészeti Szakközépiskola Szabó Gyula 1 - Dunaszerdahely.
Füssi Orsolya: 2013(3 éve)Egészségügyi Középiskolába járok.
Kiss Tünde: Ha jól emlékszem, akkor 2008/2009-es évben ballagtam, de pontosan mikor, azt nem tudom. Nem is ez a lényeg, hanem az emlékek, amiket akkor átéltem. A nagymegyeri Kereskedelmi Akadémiát választottam akkor továbbtanulásként. Miért választottam annyi éves fejjel azt? Hát, elsősorban, mert színvonalasnak tartottam. "Hotelovára" semmiképpen nem akartam menni, mert nem érdekelt egy szakma sem konkrétan. Még az idegenforgalom érdekelt, mert volt érzékem a nyelvekhez és szerettem a földrajzot, de a neratovicei téri suli kevésbé színvonalas volt (szerintem) és jó jegyeim is voltak így bejuthattam felvételi nélkül Megyerre.
Vass Bálint: 2009,Szabó Gyula 21
Torma Piroska: A 2006/07-es tanévben ballagtam el, majd tanulmányaimat Dunaszerdahelyen folytattam a Vámbéry Ármin Gimnáziumban.
Kosár Evelin: 2009 nyarán ballagtam el az alapiskolából, és a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémián tanultam tovább.
Simon Alica: 2006-ban ballagtam. (Jó rég volt már. Utána is kellett számolnom, mert nem hittem el, hogy ennyire megöregedtem.) Az általános iskola után nyilvánvaló volt, hogy gimnáziumba megyek, csak az nem, hogy melyikbe. Emlékszem, sokat gondolkoztunk érveken és ellenérveken a szüleimmel. Én nagyon szerettem volna a többiekkel Dunaszerdahelyre menni. Számomra ez volt a legegyszerűbb és a legkényelmesebb. Ekkor anyukám előrukkolt a pozsonyi Duna utcai gimnázium ötletével. Nem rajongtam érte. Kollégiumba?!Egyedül?! A fővárosba?! Azzal érvelt, hogy legalább önállósodom, gyakorlom a szlovákot, szerzek új barátokat. Nagyon sokáig protestáltam az ötlet ellen, aztán végül sikerült meggyőznie és "duna utcás" lettem. Ma már egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.

 

Bogyai Ákos: Nagyon jó volt minden. Kedves tanárok. Segítőkész diákok.
Kiss Mirtill: Az iskoláról már régebb óta tudom, hogy jó a színvonala, így az első benyomásom alapvetöen pozitív volt. Tudtam, hogy nem egyszerű iskolát választottam, de még ha nem is ezzel a szakkal fogok érvényesülni, legalább valami lesz a kezemben.
Pásztor Norbert: Az első benyomásom? Te Úr Isten! Hova jöttem.:D Ez egy összevont iskola volt, ahova jártak varrónők, hentesek és mi elektrotechnikusok. Hát, amint kiderült Dsz-ről és környékéről az "elit" gyerekek jártak oda, így az iskola szinvonala ... :S
Kiss Gabriella: Én már elsős korom óta az alistali alapiskolába jártam. Bogyai Dávid volt az egyedüli, akit még akkor ismertem, mert egy faluból valók voltunk. Kisebb koromban könnyebben ment a barátkozás, így aztán hamar összeismerkedtem a többiekkel is. Kovács Beáta tanító néni lett az osztályfőnökünk, akit (túlzás nélkül mondhatom) nagyon szerettem és rosszul is érintett, amikor lecserélték 5.-be. Játékosan tanított minket, hamar meg is tanultunk olvasni és számolni. Nem nagyon panaszkodhatok, mert a felsőtagozatos osztályfőnökeimet is szerettem. Borbély Zsuzsanna tanárnő nagyon jól tudott szlovákot tanítani, amíg alapsuliba jártam jobban tudtam szlovákul, mint középsuliban?!
László Richárd: Még most is tisztán emlékszem, ahogy szeptember első hetében rajtam kívül még 29 idegen sráccal néztünk egymásra meredten, és próbáltunk összeszokni, összekovácsolódni. Ez a 3. és a 4. osztályban végre sikerült is.
Hromada Attila: Az első látogatásom alkalmával jól emlékszem, hogy Hölgye tanár úrhoz, egy szlovák nyári felkészítő csoportba kerültem. Csupán ez elég volt egy nagyon jó első benyomáshoz. Sajnos ő már nem tanít a Vámbéry gimiben, de generációk voltak rá a tanúk, hogy az ő neve egyet jelentett a szigorú professzionizmussal és mély tanári elkötelezettséggel.
Marczell Patrícia: Mindenki nagyon kedves volt velünk, bár azt hittem, hogy ez nem így lesz, mivel mi vagyunk a "kicsik", én azt gondolom, hogy a magángimi egy kis család, ahol mindenki összetart.
Lábodi Péter: Az első benyomás ijesztő volt, mivel nagyon szigorúnak néztek ki a tanárok.
Füssi Orsolya: Nagyon féltem, mert nem tudtam hogy mi vár rám és hogy jól döntöttem-e.
Kiss Tünde: Még emlékszem rá, nagy változás volt és furcsa is volt, de könnyen hozzászoktam az új környezethez és beilleszkedtem az osztályba. Sokkal jobban igyekeznem kellet, hogy jó jegyekre tegyek szert, érezhető volt, hogy már középiskolába és nem alapiskolába járok.
Vass Bálint: Első benyomás? Hát mindenesetre fura volt. 26új ember, de pár kisebb nagyobb összet÷zés után minden rendben volt.
Torma Piroska: Minden egyes pillanatra emlékszem, mert életem legszebb négy éve volt. Először féltem, hiszen hatalmas iskola, sok idegen arc és új osztály. Viszont nagyon hamar megszerettem és rájöttem, hogy hamar fel kell zárkóznom, hogy megálljam a helyem. Szigorú osztályfőnököt kaptam, nagy elvárásai voltak, de csak a hasznomra vált. A gimnázium minden pillanata maradandó élmény volt.
Kosár Evelin: Először nagyon nehéz volt a beilleszkedés. Új iskola, új tanárok, új osztálytársak, új diákok. Az alapiskolában megismert barátaim nagyon-nagyon hiányoztak az első naptól kezdve, bár szerencsére Emesével és Hajnival (alapiskolás évfolyam- és osztálytárs) egy osztályba kerültünk, így nem is volt olyan szörnyű : .
Simon Alica: Az első nap (amikor beköltöztem a kollégiumba- még a tanévnyitó előtti nap) nem ismertem senkit. Kicsit meg is voltam riadva. Azt sem tudtam, ki/kik lesznek a szobatársaim. A kollégium nem a gimnáziumhoz tartozott, szóval keverve voltak diákok mindenféle középiskolából. Nem volt mit tenni, el kellett foglalni a szobát és meg kellett ismerkedni a többiekkel. Nagyon boldog voltam, hogy egy olyan lánnyal osztottak be, aki szintén "duna utcás" volt. Estére már a fél osztályt ismertem- mint később kiderült- és együtt mentünk másnap a gimnáziumba. Az első héten, még nagy volt a zsongás. Mindenki ismerkedett mindenkivel. A felsőbb évfolyamokból mindig ott lézengtek nálunk az idősebbek. A tanárok közül Kulcsár Mónika, okozta a legtöbb fejtörést- rettentő gyorsan beszél. Alig bírtuk követni, nemhogy jegyzetelni… De merem állítani, hogy tőle lelkesebben senki nem oktatja a magyart és a történelmet. Aminek nagyon örültem az-az volt, hogy az első évben alig kellett kémiát tanulnom. No, nem azért, mert nem követelték volna meg, hanem azért, mert Bock tanító bácsi olyan jól megtanított minket Alistálon. Ezért a mai napig nagyon hálás vagyok Neki.

 

Bogyai Ákos: Máshogy viselkedtek velünk már rögtön az első naptól kezdve ( jobban )
Kiss Mirtill: A különbség alapiskola és középiskola között, hogy középsuliban "cseperedik" mindenki felnőtté, a negyedikesek is befogadják az elsősöket, nincs olyan hogy "te vagy a legkisebb"
Pásztor Norbert: Elősször is a tanárok hozzáállásán. Ugye az alapsuliban a tanárok azon voltak hogy felkészítsenek bennünket az életre. Kisebb nagyobb sikerrel. A középben pedig semmi ösztönzést nem kaptunk. A tanároknak tök mindegy volt hogy tanultál-e vagy sem. A lényeg hogy leteljen a 45 perc és vége az órának. Ezzel szerintem megmagyaráztam a következő kérdést. Nem kaptam meg azt a középiskolától, amire vágytam. Amit megtanultam azt pár ügyes mesternek köszönhetem, akik a szakmai gyakorlaton foglalkoztak azokkal a srácokkal, akiket érdekel a szakma és nem csak azért járnak suliba, mert kötelező.
Kiss Gabriella:  Hm...Nem fogok köntörfalazni. Mikor középsuliba mentem le voltam maradva. Alapiskolában sok fölöslegeset tanultam, amit aztán középsuliban nem tudtam hasznosítani, viszont kevés olyat, amit át tudtam vinni magammal, főleg fizika, matek és magyar nyelv terén.
László Richárd:  Az alapiskola azért volt más, mert még gyerekként kezeltek minket, viszont a középiskolában már sokkal inkább magunkra voltunk utalva, úgymond 'felnőttek' voltunk.
Hromada Attila: Talán a legnagyobb különbség abban állt, hogy az alistáli iskolában mindig jobban otthon tudtam magam érezni és kevésbé volt minden annyira formális, mint a gimiben. Talán ez annak volt köszönhető, hogy míg a régi alapiskolám faluhelyen volt, ahol amúgy is szinte mindenki ismert mindenkit, addig a gimnázium már egy járási székhelyen kapott helyet.
Marczell Patrícia: Őszintén szólva, alapsuliban volt néhány óra, ami előtt mindig idegeskedtem, de a középsuliban ilyen sosem volt. Alapiskolában szinte minden délután valamilyen körre jártunk, de a gimiben nem volt ilyen lehetőség, így órák után mehettünk is haza.
Lábodi Péter: Jobbak lettek a tanulmányi eredményeim.
Füssi Orsolya: A közép sokkal szigorúbb és többet elvárnak a diákoktól,a tanulást nem lehet elhanyagolni, mert ha egy napra nem tanulunk, akkor annyi.
Kiss Tünde: A második kérdésben ezt már meg is válaszoltam, miben látom a különbséget, de hát mégegyszer kifejtem. A színvonalban hogy keményebben kellett pedáloznom a jó jegyekért. Több tantárgyam volt és ugye már nemcsak alaptantárgyak, hanem szaktantárgyak is. A szlovák nyelvet jobban tanultam és fontosabb is volt, mivel a könyvelést is szlovákul tanultuk, gépírást, ekonómiát, jogot és persze a szlovák nyelvet szintén.
Vass Bálint: Órák mennyiségében, minőségében - kissé szigorúbban vettek mindent. Bár azért jó szokásunkhoz híven, itt is mi voltunk a legrosszabb osztály, nem csak az alapiskolában.
Torma Piroska: A legnagyobb különbség, hogy már felnőttként kezeltek bennünket, megtanították, hogy önállósodni tudjunk, vállaljunk felelősséget a tetteinkért.
Kosár Evelin: Sok diák, sok tanulnivaló, kevesebb szabadidő, jaj és persze a "Csókolom tanító néni/bácsi" és a "Jó napot tanár úr/tanárnő" kezdeti zavar :
Simon Alica: Az általános iskolában még "fogják a gyerekek kezét". Kézhez kapják a könyvet, a tanár lediktálja, hogy mit tanulj meg. (S ha már két oldaltól több, akkor lázad a diákság. Mi legalábbis így voltunk vele). Gimnáziumban még megkapod a könyvet, de már nem diktál senki semmit. Te jegyzetelsz. Rajtad múlik, hogy megfogtad-e a lényeget vagy sem. Az írásbelinél kiderül. Az egyetemen már könyvet is nagyon nehéz szerezni és neked kell mindennek utánajárni. Néha visszasírom a régmúlt időket, de nyilván csak így lehet fejlődni.

 

Bogyai Ákos: Igen, meg.
Kiss Mirtill: Teljes mértékben megkaptam, bár még csak 1. évet jártam oda, már így is sok mindent fel tudok használni.
Pásztor Norbert: -
Kiss Gabriella: Végülis, igen. Az nem az iskola hibája, hogy nehéz elhelyezkedni.
László Richárd:  Nyelvtudást illetően tökéletesen megkaptam azt amit akartam, plusz még az alapiskolás alapok is jól jöttek. Viszont szakmailag, hát mit mondjak, lehet nem volt egy előnyös választás, de alakul még a dolog majd.
Hromada Attila: Úgy vélem igen, bár az alapiskolát sokkal meghatározóbbnak tartottam, már csak azért is, mert jóval több időt, 9 évet töltöttem ott, míg Szerdahelyen csak 4 évet. Alistálon kaptam meg azokat az alapvető értékeket, melyek a mai napig elkísérnek - a kíváncsiságot a világ dolgai iránt, az olvasás iránti szeretetet és empátiát. Ennek ellenére persze nem minden volt adott mire elkezdtem a középiskolát, például a mostani baráti köröm túlnyomórészt a gimnáziumban alakult ki. Úgy gondolom, a középiskolában az ember egy kicsit 'szelektálva' lesz az érdeklődési köre szerint, ezért értelemszerűen több olyan emberrel tud találkozni, akikkel több közös dolog összeköti őt. Bár nem egészen azért mentem oda, de a német nyelv szeretete is a gimiben ragadt rám - a Vámbéry gimi különösen erős a nyelvek terén.
Marczell Patrícia: Úgy gondolom, hogy maximálisan megkaptam azt, amiért oda mentem. A tanárok nagyon rendesek és meg is tanítanak arra, amire kell, a versenyekre való felkészülést is komolyan veszik, ezért is olyan jók az eredmények.
Lábodi Péter: Igen.
Füssi Orsolya: Igen.
Kiss Tünde: Megkaptam azt a szakképzést, amire szükségem lesz, ha evvel a szakmával akarok keresni pénzt. Nagy előny volt számomra, hogy praxolási lehetőségem is volt a suliban, mint fiktív cégként. Ezt úgy kell érteni, hogy volt egy kitalált (fiktív) cégünk - mi cukrászdát találtunk ki - és ezzel kapcsolatban mindenkinek megvolt a pozíciója a cégünkben. Most magyarul nem tudom az összes elnevezést, de itt is az iratokat szlovákul intéztük és sokszor számítógépes gyakorlatokon keresztül. Én beszerző voltam - nákupca és maga a cukrász. De hozzátenném, hogy nem annyira fogott meg, és nem hiszem, hogy a közeljövőben könyvelnék, mert nem tetszik. Titkárnőnek viszont el tudnám képzelni magamat
Vass Bálint: Hát nem teljesen ezt vártam, mivel gépészetre mentem, de valahogy 3.,4.-ben mégis az ökonómia ill. könyvelés lett majdnem hogy a fő tantárgyam.
Torma Piroska: Teljes mértékben kijelenthetem, hogy többet kaptam, mint amire számítottam.
Kosár Evelin: Mindenképpen! Véleményem szerint, nagyon nehéz eldönteni 15/16 évesen, hogy mely iskolában szeretnénk tovább tanulni, de nekem sikerült!
Simon Alica: Most kezdem úgy érezni, hogy rossz riportalany vagyok. Nagyon szerettem/szeretek iskolába járni. A pozsonyi Duna utcai gimnáziummal is így volt. Minden reggel, ahogy beléptem az ajtón Gábor (a portás) jókedvvel köszöntött és kezembe nyomta az öltözünk kulcsát. Gábornak megvan az a természetfeletti tulajdonsága, hogy mindenkinek tudja nevét, sőt azt is, hogy melyik osztályba jár. Mindig lehetőséget kaptunk, hogy új dolgokat próbáljunk ki. Akkoriban hódított a tv-ben az NCIS és ennek hatására nyílt analitikus kémiai szakkör. Bárki jöhetett. Sokszor előfordult, hogy estig a laborban voltunk, mert annyira élveztük. Már akkor megtanították, hogy mi az a spektrofotometria. A következő évben már gyógyszerészettel is foglalkoztunk. Mikor franciául akartunk tanulni, akkor az egyik tanárnő elvállalta, hogy ingyen és bérmentve tanít minket tanítás után. Bármilyen hajmeresztő gondolatom támadt (pl. divatbemutató hulladékból készített ruhákból, szemétszedés a lóversenypálya körül) az igazgatóság és a tanárok is mindig a pártfogásukba vették az ötleteket és segítettek megvalósítani. Mindenképpen azt tudom mondani, hogy megkaptam azt a támogatást, ami elindított azon az úton, hogy orvos legyek. Kémiából és biológiából ténylegesen a legtöbbet, amit csak adni tudtak. Nyilván kicsit rá kellett segíteni, hogy a szlovákul is meg tudjam fogalmazni, amit már magyarul tudok. Ebben segített a későbbiekben a felkészítő.

 

Bogyai Ákos:  Pozitiv : Sítúra és még sok kirándulás :D
Kiss Mirtill: Negatív élményem eddig nem volt, csak pozitív dolgokban volt részem. A tanárokkal meg vagyok elégedve, mindenki egyforma, nem kivételeznek senkivel. Örülök, hogy ebbe az osztályba kerültem, mivel a fiúk-lányok egyaránt kijönnek egymással.
Pásztor Norbert: -
Kiss Gabriella: -
László Richárd:  Pozitívak közül meg hát azt emelném ki hogy végre megtalált a szerelem. (szerk. örülünk boldogságodnak)
Hromada Attila: Mindenképp a jó élmények vannak túlsúlyban :) Talán a legpozitívabbnak a biológiai olimpiászokon való sikereket és a felkészülést Rózsa Aurélia tanító nénivel, valamint a versenyzés jellegzetes hangulatát tenném meg. Annak ellenére, hogy nem biológiát tanultam tovább az egyetemen, óriási útravalóul szolgáltak ezek a megmérettetések.
Marczell Patrícia: Pozitív élmények mindenképp a barátaimhoz kötődnek, még alapiskolában ismertük meg egymást és ez a mai napig kitart. Sajnos, negatív élményben is volt részem. Eleinte a másik osztályból voltak olyanok, akik azért piszkáltak, mert én jól tanultam, mindig volt hozzászólásuk, ha mondjuk én feleltem, de szerencsére, ez csak az első évben fordult elő párszor.
Lábodi Péter: Amikor az iskolában végzett munkámért és a tanulmányi eredményeimért igazgatói dicséretet kaptam. Negatív nincs.
Füssi Orsolya: Osztálykirándulások, mert az összes nagyon jó volt a bankett mikor el kellett búcsúzni a osztálytársaimtól és az osztályfőnöktől.
Kiss Tünde: -
Vass Bálint: -
Torma Piroska: -
Kosár Evelin:  (+) NagyszerŮ tanárok és diákok vettek körül, de a legjobb élményem a sítúra és a koszorúcska volt. (-) A "LEG" mindenképpen az volt, amikor az osztályba egyszer csak betoppantak az iskola "fejei" és elvették a telefonokat, akik nem adták le. Sajnos velem is történt ilyesmi, de már nevetve gondolok vissza, hogy micsoda praktikákat találtunk ki a telefonok elrejtésére
Simon Alica: Van egy élményem, ami igazából 2in1. Azt hiszem harmadikos lehettem. Reggel az első óránk kémia volt. Bent ültünk a teremben, fáradtan, nyúzottan. Aznap írtunk fizikából is, úgyhogy igencsak gyér volt az érdeklődésünk a kémia iránt. Bejött a tanárnő és bejelentette, hogy a követező óra is kémia lesz, mert nálunk helyettesít. Lesz idő mindenre: mondta. Engem nem nagyon hatott meg a dolog, mert tudtam, hogy majdnem minden órán én feleltem addig és sok jegyem van. Zavartalanul tanultam tovább a fizikát, míg a többieket sorra hívta ki a táblához. Csakhogy gyorsan váltogatták egymást a felelők, mert senki sem készült kémiából. Mindenki fizikát tanult szerdára. Akkor már erősen rezgett a léc, hogy rám is rám kerül a sor. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, de...egyszer csak meghallottam a nevem. - Akkor jöjjön ki az Alica- és a tanárnő becsukta a naplót. (Szinte hallottam, ahogy potyognak a sziklák az osztálytársaim szívéről. Az én nyakam körül meg úgy szorult a hurok.) Hát kisétáltam. Odaálltam a tábla elé.
- Alica, akkor a lipidek…kezdjük el a szerkezetükkel. - mondta.
- Tanárnő én nem készültem a lipidekből. - mondtam halkan. (A középső padsorban Dávid a könyökével lökdöste a Ferit, hogy keljen már fel, mert ilyet még nem látott.) Közben a tanárnő is nagyon ledöbbent. Meglepődött, mert ilyen még nem volt. Emlékszem, ahogy szinte elnézést kérve azt mondja:
- Hát Alicám, ötöst kell adjak.
Akkor megkaptam gimnáziumi mivoltom első és egyetlen ötösét, és az egész osztály megtapsolt. Mindenképpen pozitívumnak számít, hogy a gimnáziumban ismertem meg a párommal, aki még mindig kitart mellettem.

 

Bogyai Ákos: Negativ:nincs
Kiss Mirtill: -
Pásztor Norbert: -
Kiss Gabriella: Negatív élmény - rengeteget kellett várnom a hazajövő buszra, mert úgy jöttek ki a tanítási óráim, így sok időm eltelt úgy, hogy nem tudtam tanulni és a szabadidőm is elúszott .Az osztálykirándulásokra nagyon szívesen emlékszem vissza, valamint a nagyszünetekre Hajnival, Nikivel és Szandival. Sokat gondolok még a hülyéskedéseinkre Gergellyel, Attilával és Zsoltival. Lillára ,Vikire, Tündére is sokat gondolok:)
László Richárd: Negatív élményeket nem igazán gyűjtöttem, mondhatni ez volt életem legszebb 4 éve. A kollégium az önállósodás, új emberek megismerése és még sorolhatnám.
Hromada Attila: Talán igaz a régi zenéből vett idézet 'csak a szépre emlékezem'. Valószínűleg a legpozitívabb élményem az volt, amikor érettségikor megkaptam a legjobb feleletnek járó díjat a társadalomtudományokból.
Marczell Patrícia: -
Lábodi Péter: -
Füssi Orsolya: Az első beszélgetés a osztálytátsaimmal az első nap az iskolában nagyon nem volt jó.
Kiss Tünde: Hmm, nehéz kérdés. Negatív élményt nem tudok felidézni, maximum csak annyit, hogy azt is kellett tanulnom amit nem akartam. Pozitív élményként azt tudnám, hogy összetartó volt az osztályunk és nagyon jó osztályfőnökünk volt. Ezzel kapcsolatban negatívként annyit, hogy az osztályban meg voltak a 'klikkesedések', tehát külön kis csoportra oszlottunk az okosak, a primadonnák stb.
Vass Bálint: Pozitív mindenképp a 2.-os osztálykirándulás Esztergomban - felejthetetlen élmény, illetve az osztályfőnök óráinak ellógása ablakon kiszökve. Negatív - nem igazán volt, talán egy, amikor valami kiállításon vagy hol voltunk és közben bementünk kocsmázni, az o.f. keresett minket, mi visszasiettünk és szerencsétlenségemre elcsúsztam a kutyaürüléken - kissé kellemetlen, de hát kell ilyen is.
Torma Piroska: Számomra az egyik legnagyobb élmény az első osztályban volt, amikor sítúrára mentünk, akkor úgy igazán összekovácsolódott az osztály. Az akkor kötött barátságok az évek során csak erősödtek és a mai napig tartanak.
Kosár Evelin: (+) Az osztály összefogása és a rengeteg vicces alkalom, mikor is megpróbáltuk lebeszélni a tanárokat az írásbeliről, persze a legtöbbször sikertelenül. Az egyik alkalommal a magyar tanáruknak eszperente nyelven írtunk doga elhárító verset, mondhatom elég jól sikerült :. (-) Emlékszem, hogy volt egy nagyon rossz napom, mikor javítani szerettem volna matematikából, de nem sikerült. Elkeseredtem és a következő órámra is késve érkeztem, ami a gazdaságtan volt. Persze amint beléptem az osztályba azzal fogadtak, hogy perceken belül én fogok felelni . Öröm az ürömben, hogy a kedvenc tanár nénim végül megkegyelmezett nekem. :
Simon Alica: -

 

Bogyai Ákos: Még semmi, de több mint valószínű hogy tanulni fogok. Magán edzősködni szeretnék, Nyitrán vagy Pesten tanulnék
Kiss Mirtill: Bár még középiskolába járok, szeretnék mindenképp tovább tanulni.
Pásztor Norbert: Elvégeztem a sulit, ami 3 éves volt. Ezzel is becsaptak, mert úgy volt, hogy érettségivel végződik, de 3-ban bejelentették, hogy aki érettségizni szeretne, annak egy másik suliban kellene tanulni még 2 évet. Mivel én úgy döntöttem, hogy nem tanulok tovább, ami bevallom, nagy hiba volt, így elmentem dolgozni. Jelenleg is dolgozom. Voltak rossz és jobb munkahelyeim is.
Kiss Gabriella: Néha igen, néha nem. Visszamennék, de nem a tanulás miatt, hanem, mert hiányzik pár ember, akikkel szívesen töltenék több időt
László Richárd:  Egyelőre ácsmunkával töltöttem a nyarat, viszont szeptembertől ausztria felé veszem az irányt.
Hromada Attila: Középiskola után politológiára jelentkeztem Pozsonyba. Az első év után cserediákként Németországban tanultam nemzetközi kapcsolatokat egy akadémiai éven át. Rögtön ezután, tehát az utóbbi fél évben szakmai gyakorlaton voltam Hágában, egy uniós intézménynél. Emellett szabadidőmben néha cikkeket írok, vagy önkénteskedek egy osztrák emberjogi szervezetnek. Most épp a legnagyobb feladat a BA dolgozat megírása és annak megvédése lesz.
Marczell Patrícia: A középiskola után egyetemre mentem. Most Pozsonyba járok a Comenius Egyetem, természettudományi szakára.
Lábodi Péter: Dolgozom. Sikerült úgy elhelyezkednem, hogy két munkahelyen is van. Hivatalosan a Bősi temetkezésnél, mellékállásban pedig a kitanúlt szakmámat, a festést csinálom, amit nagy örömmel végzek és nagyon sok munkánk is van. Annyival másabb most, mint az iskolai időszakban, hogy nagyobb a hajtás, több a stressz, kevesebb az idő a szórakozásra.
Füssi Orsolya: Középiskolás vagyok még, van 2 évem, addig eldöntöm, hogy tovább szeretnék-e tanulni, vagy dolgozni megyek. Még van időm gondolkozni ezen.
Kiss Tünde: Tanulok tovább, amíg csak lehet. Főiskolára mentem Nyitrára. Egy szlovák fakultásra - Fakulta sociálnych vied a zdravotníctva és az szakom - szociális munka. Nagyon szeretem ezt a szakot, mert megtaláltam önmagam benne. Nagyon szivesen dolgoznék ezen a területen.
Vass Bálint: Középiskola után megpróbáltam a szinte lehetetlen! "Gyere STU kiviszlek!!" Hát persze nem így történt. Decemberben elbúcsúztunk egymástól. Utána tavaly szeptemberig dolgoztam, majd új kísérlet a Selye János Egyetem. Egyelőre sikeresen abszolválva! Munka terén: mikor szabadidőm van, illetve nyáron dolgozom...általában ott, ahol épp sikerül. Hisz pénzre mindig szükség van, legalább annyival kevesebbel kell kisegítenie a szüleimnek!
Torma Piroska: A gimnázium után a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyésztudományi Karán tanulok
Kosár Evelin: A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karára járok és regionális idegenforgalmat tanulok.
Simon Alica: A gimnázium után felvételiztem a pozsonyi Komenský Egyetem Általános Orvosi Karára, ahol most végzős orvostanhallgató vagyok.

 

Bogyai Ákos: Nem,nem mennék vissza :D
Kiss Mirtill: Nem tudom, hogy szabad-e ilyet írni, de nem mennék vissza alapsuliba, bár hiányoznak az osztálytársak, mégis maradnék ott, ahol most vagyok.
Pásztor Norbert: Ha lehetne az időben utazni, akkor visszamennék szivesen és mindent másképpen csinálnék.
Kiss Gabriella: -
László Richárd: Bizony visszamennék az alapiskolába, minden tanárnak igaza volt, és szép évek voltak azok. Semmi gond csak tanulni kellett, az élet persze nem csak ebből áll, úgyhogy menni kell, fejlődni tovább.
Hromada Attila: Bármikor örömmel, hiszen sok gondtalan évem kötődik a sulihoz és nosztalgiával emlékszek vissza az ott eltöltött évekre.
Marczell Patrícia: Bevallom, hogy amikor oda jártam, már alig vártam, hogy vége legyen, elmehessek innen, de így visszagondolva, szívesen visszamennék. Jól éreztem magam ott, jó volt a barátokkal lenni, szerettük a tanárokat, hisz mindig úgy bántak velünk, mintha a saját gyerekeik lennénk, persze minderre már csak utólag jön rá az ember.
Lábodi Péter: Igen, visszamennek. Visszamennék, ha ugyan azokkal az osztálytársakkal lehetne kezdeni, mivel hiányozik a sok beszélgetés az osztályban levő csintalankodások, és maguk a személyek is, mivel nagyon szétment az osztály és a tanárok is hiányoznak. Nem nagyon szerettem tanulni, de azért az iskolás évek hiányoznak.
Füssi Orsolya: Elején még vissza akartam menni, de most már nem, mert tudom hogy azt fogom csinálni az életemben amit akarok és szeretek. Ez a fenőtté válás egyik része, hogy elvégezzem az iskolát és saját keresetem legyen, végre én tarthasam el magyam, és nem kell másoktól függenem.
Kiss Tünde: Természetesen visszamennék és még jobban igyekeznék tanulni. Nagyon fontosak az alapismeretek.
Vass Bálint: Egy próbát biztos tennék már csak azért is, hogy megtudjam mennyi mindent felejtettem el, amit akkor még tudtam.
Torma Piroska: Az alapiskola rengeteg szép élményt adott, ennek ellenére nem mennék vissza, mivel szeretnék tovább haladni és fejlődni, és várom az újabb kihívásokat.
Kosár Evelin: Amennyiben lehetne, igen visszamennék, mert az összes iskolám közül az alapiskola volt a legkönnyebb. VISZONT! Utána megint végigjárni ezt a hosszú utat, már nem is olyan biztos.
Simon Alica: Sok helyre visszamennék, ha lehetne...pl. az óvodába is- akkoriban sosem szerettem aludni, most visszasírom azt is. Az igazat megvallva, már nem kezdeném elölről. Mindegyik intézmény, ahol megfordultam nyomot hagyott bennem és igyekszem jó szívvel emlékezni rájuk. Amit most már kicsit vénülő fejjel másképp csinálnék, az talán az, hogy még több lehetőséget teremtenék arra, hogy tapasztalatot illetve tudást szerezzek. (Gitározni még mindig nagyon szívesen megtanulnék)

 

Bogyai Ákos: Természetesen igen. Több emberrel is.
Kiss Mirtill: A mi osztályunk nem volt nagyon összetartó, külön a lányok, és külön a fiúk. (talán 9. végére tartottunk össze). De persze pár emberrel tartom még a kapcsolatot, és vannak páran akik ugyanabba az iskolába jöttek, vagy Megyerre más suliba.
Pásztor Norbert: Hogy tartom-e még a kapcsolatot a régi osztályomból?
Szétszórodtunk a szélrózsa minden irányába. Van akinek családja van, van aki más országban él, de egy emberrel állandó kapcsolatban vagyok és részemről ez így is fog maradni. Õ nem más, mint az iskola jelenlegi tanára: Szokol Tamás tanító bácsi.:D Szerintem ő sem gondolta, hogy egyszer azok előtt a padok előtt fog tanítani, ahol egyszer ő is ült és talán a padba is karcolt vagy írt valamit, hogy nyomot hagyjon az utókornak.(szerk.Szokol T. nem is igaz, én ilyet sosem csináltam :D)
Kiss Gabriella: Sajnos nem igazán. Néha interneten írunk pár sort egy-két emberrel.
László Richárd:  Régi kapcsolatok? Hát nemigazán tartjuk itt-ott összefutunk falunapokon vagy más eseményeken de mondhatni mindenki elindult a saját 'útján' :-)
Hromada Attila: Az egyik legnagyobb árnyoldala a külföldön eltöltött időnek az volt, hogy sok, számomra fontos emberrel nem volt többé alkalom élőben találkozni. Akivel a legtöbbet találkozom és mai napig a legjobb barátom maradt az Kiss Tünde, a B osztályból. Tündével szomszédok vagyunk, ezért az sem volt gond, hogy máshol folytattuk tovább a tanulmányainkat. Az én osztályomból a mai napig összejárunk Zsolttal és Gergellyel.
Marczell Patrícia: Több barátnőmmel is tartjuk a kapcsolat, valakivel rendszeresen találkozom, valakivel csak néha-néha, de mindig beszélünk egymással.
Lábodi Péter: A közepiskolaiból igen.
Füssi Orsolya: Igen, többel is
Kiss Tünde: Igen tartom, de nem úgy mint ahogy szeretném. Sajnos mindenkinek más az időbeosztása és nagyon nehéz találkozni akár egy napra, mivel valaki dolgozik és valaki tanul, szinte lehetetlen egyeztetni. Hétvégén pedig vagy már betervezett programjaim vannak, vagy a barátommal és a családommal vagyok, néha pedig sok a tanulni való és azzal kell foglalkoznom.
Vass Bálint: Persze elég sok emberrel, többnyire fiúkkal. Még most is járunk együtt csavarogni, bulizni ilyenek.
Torma Piroska: Akikkel akkor jóban voltam, azokkal a mai napig jó kapcsolatot ápolunk. Igaz már nem tudunk annyit találkozni, hiszen mindenki a saját útját járja, de próbáljuk tartani a kapcsolatot.
Kosár Evelin: Persze hogy tartjuk. A lányokkal nagyon jó barátságot kötöttünk. Igaz egy barátnőmet kivéve, mindenki más középiskolába jelentkezett, tartjuk a kapcsolatot a mai napig, hála a kitartásunknak. A fiúkkal is, ha párszor összefutok (hisz mindenki a környező falvakból járt az iskolába), egy-egy nagyszerű élmény mindig előbukkan az emlékezetünkből és olykor nagyokat kacagunkrajtuk.
Simon Alica: A közösségi oldalak erre számtalan lehetőséget nyújtanak. A volt osztályomból Balázzsal és Dénessel napi kapcsolatban vagyunk, és gyakran találkozom Kristóf Andreával is. A többiek mindennapjait a weben követem figyelemmel.

 

Bogyai Ákos: Tanárokat üdvözlöm . Diákoknak meg kitartást :d
Kiss Mirtill: Azt üzenném a diákoknak, hogy középsuli mellett az alapsulis tanulnivaló "Hawaii", úgyhogy tanuljanak, mert csak egyre több lesz, és nekik lesz előnyük belőle, ha most tanulnak. Németes tanáromnak, Edmár Mártának köszönök mindent, amit itt megtanulhattam, nagyon sok előnyöm van belőle. Az osztályfőnökömnek, Borbély Zsuzsának szintén nagyon sok mindent köszönhetek, aki átadta szlovák tudását, és nagy mértékben emiatt is mentem szlovák középiskolába.
Pásztor Norbert: Hogy mit üzennék a mostani diákoknak? Talán csak annyit, hogy tiszteljék és becsüljék alapiskolás tanáraikat, mert ők azok, akik elindítják őket a nagybetűs életbe. A végzősöknek meg annyit szeretnék üzenni, hogy jól gondolják meg, hogy milyen suliba mennek tovább, mert ez a választás nagyban kihat a jövőjükre. Nem volt egy hülye ember ez a Lenin bácsi, aki azt mondta: Tanulni! Tanulni! Tanulni! :D Nem szeretném őt ismételni, de a tudás az egyetlen dolog, amit soha, senki nem vehet el tőled!
Kiss Gabriella: A diákoknak azt üzenném, hogy fogadják el egymást, mert a sok közös élmény az kitörölhetetlen, legyenek szorgalmasak, a tanároknak pedig, hogy legyenek türelmesek.
László Richárd:  A diákoknak üzenném,h ogy tanuljanak sokat, főleg nyelveket és mindig fogadjanak szót a tanároknak, hisz csak jót akarnak! Régi tanáraimnak köszönöm a tudást az alapot, amit kaptam tőlük sok hasznát vettem! Orosz Éva tanárnőnek pedig külön köszönet hogy 'anno' nevelt, terelgetett a helyes útra, az első évben gyökeresen sikerült megváltoznom azóta 'jó' gyerek vagyok. És kettes lett a magyar érettségim is! Nagyjából ennyi:-) köszönöm a lehetőséget és üdvözlök mindenkit!
Hromada Attila: A diákoknak üzenném, hogy merjenek nagyokat álmodni - mert hiába is tűnik néha kedvezőtlennek egy helyzet, kellő akarattal és szorgalommal minden akadályt le lehet küzdeni. Ma több lehetőség van az önképzésre mint bármikor máskor ezelőtt - bátran vágjatok bele tanórán kívüli foglalkozásokba; alakítsatok klubokat, vegyetek részt versenyeken. Már az is óriási lépés, ha elolvastok egy könyvet vagy belelapoztok a napi újságba. A tanári karnak azt kívánom, hogy még sokáig egyengetni tudják a nebulók útját nemcsak a tanulás és alapvető értékek terén, de abban is, hogy a tanulók a társadalom aktív, kritikus és széles látókörű tagjaivá váljanak. Jómagam az ehhez szükséges alapokat tőlük, Alistálon kaptam, és ennek a korántsem egyszerű feladat folytatásához kívánok a tanári karnak jó egészséget és nagy alkotóerőt.
Marczell Patrícia: Azt üzenem a diákoknak, hogy tartsanak ki, élvezzék az alapiskolai éveket, becsüljék meg, mert ez csak nehezebb lesz. A volt tanáraimnak pedig köszönöm a törődést, a tanítást, hiszen részben nekik is köszönhetem azt, ahol most vagyok. :D
Lábodi Péter: Ameddig lehet tanuljanak!  (szerk. Kicsit szűkszavúan, de mint mindig egy jó választ kaptunk)
Füssi Orsolya: Tanuljanak jó sokat, figyeljenek és viselkedjenek, ha ez menni fog, akkor a jövőben sokkal jobban fog menni minden, mert a középiskola nem könnyű. Most tanuljanak, ne akkor, amikor már "baj " van. A tanároknak nem tudok mint mondani, maradjanak olyanok amilyenek most, és mutassák meg a gyerekeknek hogy érdemes tanulni. Az osztályfőnököm a legjobb volt, nem tudok mit mondani, mert mindent nagyon jól csinált ,még egy ilyen tanár nincs az biztos, aki úgy viselkedik a gyerekekkel, de főleg az osztállyal, mintha a saját gyerekei lennénk. Szerencsés vagyok, hogy ő volt az osztályfőnököm, mert sok mindenre megtanított és mellettem volt mikor kellett. Köszönök szépen mindent az iskolának és a tanároknak.
Kiss Tünde: A régi tanáraimnak üzenem, hogy 21 éves fejjel már jobban megbecsülöm a fáradozásaikat, amiket értünk tettek és így a munkájukat és az ezzel járó felelőségüket is. Sok kitartást kívánok a következő generációkhoz. Osztályfőnökömnek azt üzenném, hogy mindig tartsa össze az osztályát és támogassa őket - ez nagyon fontos szerintem. Próbáljon megértő és elnéző is lenni egyben, de kell azért a szigor is. Mutasson jó példát nekik és lássa el őket jó tanácsokkal. Egyben szeretném megköszönni, hogy amikor én tartoztam az osztályába segített nekem és a többieknek is, próbált összetartani minket és kedves volt hozzánk. Ha tiszteletlen lettem volna, akkor bocsánat érte. A diákoknak pedig a legfontosabb üzenetet adnám át, hogy nagyon-nagyon nyomják meg a szlovák nyelv tanulását, ha eddig nem tették volna, mert az a legfontosabb, hogy tudjanak és főleg hogy értsenek szlovákul, mivel Szlovákiában élünk. Tiszteljék és forduljanak bátran tanáraikhoz, ha valami gondjuk lenne, vagy elakadtak volna valamiben. A pályaválasztással kapcsolatban pedig jól gondolják meg mit szeretnének tovább tanulni.
Vass Bálint: Mindenesetre a diákoknak azt, hogy mindenképp tanuljanak, azzal csak maguknak tesznek szívességet a későbbiekben!! Tanároknak sokat nem tudok, hisz mostanra értettem csak meg, hogy miért is voltak olyanok amilyenek, miért akarták tőlünk mindig a legtöbbet, legjobbat, de persze mi soha nem úgy csináltuk, ahogy kérték. Pár szenvedős napot/hetet biztos megspóroltunk volna, ha néha szót fogadunk! Osztályfőnöknek csak annyit, hogy maradjon olyan,amilyen volt. Szerintem mi mindig megvoltunk vele elégedve bár néha nem épp úgy viselkedtünk, de még gyerekek voltunk! Nekem panaszom nem lehet rá bármire szükség volt, ha volt rá lehetőség biztos bebiztosította. És annak ellenére hogy mi voltunk az első osztálya elégedettek lehetünk!
Torma Piroska: A diákoknak annyit üzennék, hogy élvezzék ki az éveket, mert ettől csak ütősebb lesz, illetve hogy ne az menjen gimnáziumba, aki nem tudja eldönteni mivel akar foglalkozni, hanem az, aki tudja h tovább akar majd tanulni és a négy év alatt jobban megismeri önmagát és el tudja dönteni egyedül, hogy melyik szakma áll a szívéhez közelebb. A tanáraimnak annyit üzennék, hogy nagyon szépen köszönöm, mert át tudták adni azt a tudást, amiből még plusz négy évig táplálkozhattam. Az osztályfőnökömnek pedig azt, hogy sosem felejtem el az óráit, nagyon szerettem őket és kívánok mindenkinek ilyen osztályfőnököt.
Kosár Evelin: Diákoknak üzenném: Soha ne kívánjátok, hogy "már vége lehetne", mert ettől már csak rosszabb lesz. A monitortól pedig senki ne féljen, inkább tartogassátok az érettségire. Tanáraimnak üzenném: A legjobb tanárok a világon, ne változzanak soha semmit és ne adják fel, hisz örülnék, ha pár év múlva a gyerekeimet is ők tanítanák az alapokra és átadnák nekik azt a tudást, amit nekem. Osztályfőnökömnek üzenném: Az osztályfőnökömnek /Szokol Tamás tanító bácsi/ mi voltunk az első osztálya és nagyon szerettük őt. Sokat törődött velünk, annak ellenére is, hogy rengetegszer meggyűlt a baja a" jómadarakkal" . Azóta pedig már volt pár osztálya, így hát lehet ennél is jobb osztályfőnök?! :
Simon Alica: A diákoknak talán azt üzenném, hogy merjenek nagyratörő tervekbe is belevágni. Emlékszem, amikor nyolcadikos voltam és fent ültünk Balázzsal délutánonként Bock tanító bácsival a kémia laborban és versenyre készültünk, akkor ő megkérdezte tőlünk, hogy ha nagyok leszünk, mivel akarunk foglalkozni. Akkor azt mondtam, hogy én ügyvéd leszek. Erre azt mondta: Alica, te csak tanuld azt a kémiát, még nagy szükséged lesz rá. Igaza lett. Nagy hatást gyakorol rám, és a tőle telhető legtöbb tudást átadta, amit a gimnáziumban tovább kamatoztathattam egy olyan tanári gárda mellett, akik szintén továbblendítettek a kitűzött cél felé. A tanárnak az a dolga, hogy inspirálja a diákot, hogy azzá válhasson aki.

 

Engem nagy boldogsággal töltött el, hogy volt diákjaink (az idősebb diákok talán már barátaink is), szinte azonnal visszajeleztek, Nagyon örültek, hogy gondoltunk rájuk, hogy kikértük véleményüket és hogy érdeklődtünk felőlük. Remélem senki sem lesz bánatos, haragos, ha pont őt nem kérdeztük meg. Azért milyen érdekes. Talán az élet, vagy az eltelt évek, de szinte mindenki elismeri és már megérti, hogy az, amit az alapiskolában szinte "szájbarágósan" próbáltunk elmondani, az az ő érdeküket szolgálta, és milyen érdekes, hogy szinte mindenki azt üzeni, hogy a diákok tanuljanak amennyit csak lehet. Kár hogy ehhez a felismeréshez el kell ballagni az alapiskolából.

 

Forrás: Szerkesztoség     Cimkék:   Pedagógusok, Hegyi András, Régi-új diákok, Élet az AI után